2017. december 3., vasárnap

Advent

Meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. Szent időszakot kezdünk, a várakozás, az ünnepre készülés időszakát.





AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak Hiú szemeim. 
Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.



ADVENTI GYERTYÁK TÖRTÉNETE 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy 
tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első - ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni...Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta - ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem...
 A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya - ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám...Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké...!Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.

Soha ki ne aludjon bennünk a REMÉNY!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése